Nesutarimai dėl kaulų. Pamąstymai apie osteoarcheologiją ir Baltijos regioną

 During the last decade, some of the most significant archaeological interpretations included the integrated use of scientific methods, including osteoarchaeology. The identification, analysis and interpretation of human and animal remains from archaeological sites has been developing along increasingly different trajectories, due to the different aspects of daily life the bones of animals and humans illustrate. This paper is a review of the position osteoarchaeological research has achieved since the 1960s, through the example of its beginnings in the mid-20th century in Sweden. Similarities and differences between the histories, contents of and directions in human and animal osteoarchaeology are reviewed, revealing some controversies in the ways the results of the discipline have been embraced by the broader archaeological community. Similarly to archaeological research, increasingly complex analytical methods help refining results obtained by traditional morphometric methods applied to bones. This trend will continue in the foreseeable future: scientific methods will keep on contributing to valuable insights into past societies. Special sections in the paper are devoted to the possibilities of disseminating the results of osteoarchaeology through formal and informal networks such as publications, teaching and conferences within the context of the Baltic region through the example of archaeozoological research.Pastarajame dešimtmetyje reikšmingiausios archeologų interpretacijos buvo atliekamos pasitelkiant mokslinius metodus, tarp kurių buvo ir osteoarcheologija. Archeologinėse vietovėse rastų gyvūnų ir žmonių liekanų identifikacija, analizė ir interpretacija buvo plėtojamos įvairiausiomis kryptimis, kurios iliustravo kasdienybę daugybe skirtingų aspektų, apie kuriuos gali papasakoti tiktai gyvūnų ir žmonių kaulai. Šioje publikacijoje, pasitelkus Švedijos pavyzdį, bus apžvelgiama, kaip nuo 1960 m. plėtojosi osteoarcheologiniai tyrimai. Skirtumai tarp gyvūnų ir žmonių osteoarcheologijos istorijos, turinio ir krypčių jau yra aptarti, buvo išskirti ir kai kurie diskusiniai klausimai bei nesutarimai, susiję su tuo, kaip gaunamus rezultatus naudoja archeologų bendruomenė.Osteoarcheologijoje, kaip ir archeologijoje, gausėja analitinių metodų, todėl galima sužinoti daugiau, negu taikant vien tradicinius morfometrinius kaulų tyrimų metodus. Tokios tendencijos išliks ir ateityje, o moksliniai metodai toliau prisidės prie vertingų praeities bendruomenių gyvenimo įžvalgų. Atskiros šio straipsnio skiltys yra skirtos archeozoologinių tyrimų pavyzdžiu parodyti, kaip, naudojantis įvairiausiais būdais – publikacijomis, mokymais, konferencijomis, galima skleisti osteoarcheologinių tyrimų rezultatus Baltijos regione

Domesticating Mathematics: Taxonomic Diversity in Archaeozoological Assemblages

Understanding taxonomic richness is indispensable in studying the choices made in the exploitation of the local fauna such as those of the broad-spectrum revolution in the Near East. Such investigations, however, sometimes disregard the stochastic nature of human decision-making, while others present complex mathematical models. The basic nature of samples is rarely discussed. The fundamental thesis of our study is that assemblages of different sizes can be compared only exercising extreme caution. When species richness is studied as a function of assemblage size, the remains of birds, large and “micro-” mammals show strongly differing statistics. Diversity increases along with the number of identifiable bones in the case of birds, while the same trend is most protracted in the case of large mammals. This means that taxonomic diversity in animal bone assemblages is a function of not only assemblage size but also of taxonomic composition. The structure of “input” data is thus qualitatively dependent on assemblage size. The underlying factors influencing the archaeological representation of the fauna, including sampling, anatomical and taphonomic traits of the three types of vertebrates are discussed by animal groups. Taxonomically different animal remains should not be included within the same faunal list as their culture historical interpretations (animal keeping, hunting, random natural deposition) also differ. These phenomena must all be considered when a reliable interpretation of animal remains is attempted in various archaeological periods. A régészeti állatcsont-anyagok fajgazdagságának megértése nélkülözhetetlen olyan kérdések kutatásában, mint pl. a közel-keleti őskori közösségek által fogyasztott állatfajok rendszertani spektrumának szélessége, választékának kihasználása. Az ilyen vizsgálatok során sokan figyelmen kívül hagyják az emberi döntések sztochasztikus természetét, míg mások bonyolult matematikai modellekkel igyekeznek leírni azt. A minták alapvető természetére kevesen fordítanak figyelmet. Vizsgálataink alaptétele, hogy a különböző nagyságú minták csak rendkívüli körültekintéssel hasonlíthatók össze. Amikor a meghatározott fajok számát a mintanagyságok függvényében vizsgáljuk, a madarak, a nagytestű emlősállatok és a „mikrofauna” emlős fajai más-más értékeket mutatnak. A fajgazdagság nem lineárisan követi a csontok darabszámának alakulását: ahhoz viszonyítva a madarak esetében növekszik a legintenzívebben, leginkább pedig a nagytestű emlősök csoportjában marad el a mintanagyság gyarapodásától. Eszerint az egyes leletegyüttesek állattani változatossága nemcsak a mintanagyságtól, hanem a taxonómiai összetételtől is függ. Ez azt mutatja, hogy a régészeti értelmezésben már a „bejövő” alapadatok összetétele is minőségileg függ a mintanagyságtól. A tanulmányban körvonalazzuk a háttérben meghúzódó okokat, a három vizsgált gerinces állatcsoport reprezentáltságát meghatározó mintavételi, tafonómiai és anatómiai különbségeket. E maradványok értelmezése nem mosható egybe egyetlen „faunalistában”, hiszen kultúrtörténeti jelentésük (állattartás/vadászat, madarászat és véletlenszerű, természetes lerakódás) is változó. Mindez nem mellőzhető az állatok különböző régészeti korszakokban játszott szerepének hitelességre törekvő értékelésekor

Harminc év a tudományosság szolgálatában: az Archaeolingua Alapítvány

Az Archaeolingua Alapítvány 1991-ben Budapesten bejegyzett kiemelten közhasznú szervezet, melyet Bökönyi Sándor akadémikus (1926–1994, az egykori MTA Régészeti Intézetének igazgatója), Wolfgang Meid (az Innsbrucki Egyetem nyelvészeti intézetének professor emeritusa) és az MTA Régészeti Intézetének „Számítástechnika alkalmazása a régészetben” nevű kutatócsoportja hozott létre (utóbbit Jerem Erzsébet és Redő Ferenc képviselte). Ez a cikk az Alapítvány első harminc évének rövid áttekintése, különös tekintettel a publikációs eredményekre, amelyek a sokrétű kulturális tevékenység megbízható, objektív mércéjének bizonyultak. Nem célja, hogy összefoglalja az Alapítvány történetét; elsősorban inkább azzal foglalkozik – egy szereplő tapasztalatainak tükrében – mi történt az eredeti célkitűzésekkel a tudományos kutatás és könyvkiadás ezen területén. A visszatekintés ugyanakkor arra is alkalmat ad, hogy megfogalmazzuk a tudományos könyvkiadás és publikációk sokféle formájának mai lehetőségeit és kihívásait

Thirty years in the service of scholarship: the Archaeolingua Foundation

The Archaeolingua Foundation is a particular charitable organisation registered in Budapest, Hungary, in 1991. It was established by Sándor Bökönyi (1926–1994, Member of the Hungarian Academy of Sciences and director of the former Archaeological Institute of the Hungarian Academy of Sciences), Wolfgang Meid (professor of linguistics at the University of Innsbruck, Austria), and the “Computer Applications in Archaeology” Research Team of the Hungarian Academy of Sciences represented by its dedicated members, Erzsébet Jerem and Ferenc Redő. This article offers a brief review of the Foundation’s first thirty years, based on the author’s impressions, with particular emphasis on publication output, a reliable objective measure of its various cultural activities

Fish consumption in the archiepiscopal residence of Esztergom in the context of fishing, aquaculture and cuisine

Der Fischverzehr spielte in der mittelalterlichen Ernährung eine besonders wichtige Rolle. Daher befassten wir uns im Rahmen der Auswertung jener Küchenabfälle, die aus der Residenz des Erzbischofs zu Esztergom stammten, verstärkt mit der gründlichen Analyse von Fischüberresten. Unser Ziel war es, die Artenzusammensetzung der in der Residenz verzehrten Fische zu bestimmen und ihre Körperlänge zu schätzen. Besondere Stärke der Forschungsarbeit ist, dass das komplette Material mithilfe der Schlämmanalyse aufgedeckt wurde. Dieser Methode ist es zu verdanken, dass wir nun zum ersten Mal in der Geschichte der ungarischen mittelalterlichen Archäologie ein differenziertes Bild über die Nutzung von Fischen erstellen konnten. Im Fundmaterial des 14. und 15. Jahrhunderts fällt die Zunahme des Anteils kleiner Karpfenfi sche auf, was auf einen Ursprung aus Teichwirtschaften hinweisen könnte. Auch das Vorkommen meist kleiner (junger) Hechte entspricht diesem Umstand. Der Anteil von Hausenüberresten im Fundmaterial ist auffälligerweise unbedeutend, obwohl mehrere Aufzeichnungen auf Hausenfang auf dem Gebiet des Erzbischofssitzes hinweisen. Ein Vergleich der sehr sorgfältig freigelegten Fischüberreste und der schriftlichen Quellen wird uns bei der differenzierten Auslegung dieser Phänomene behilflich sein

A szabadi kelta temető állatcsontanyaga

A temető két sírjába sertés és házityúk darabjait tették feltehetőleg étel-mellékletként. A csontok fiatal egyedekből származnak, főzésre utalóan kilúgozott külleműek. A csirkecsontok húsos testrészekből, de igen kicsi, fiatal, „rántanivaló” állatokból valók. A 11. sír „három állata” egyazon süldődisznó több része. A sertésfejek hús-, illetve szimbolikus értéke e kevés lelet alapján nehezen magyarázható

Anatómiai és paleopatológiai vizsgálatok háziállatok csontozatán: recens megfigyelések a régészeti leletek értelmezésében

Kutatásainkkal a régészeti állattani leleteket állatorvosi szempontból vizsgálva megfigyeltük és értelmeztük a régi korok háziállatainak csontozatban is megnyilvánuló, a maiakénál nagyobb fokú, morbiditását. Ebben azonban nemcsak a betegségek ténye, hanem az azokhoz fűződő kulturális szokások is szerepet játszanak. A mai állattartásban a kényszervágások gyakorlata elejét a súlyos csonttani tünetek kialakulásának. Ez megnehezíti a modern összehasonlító anyag összeállítását. Interdiszciplináris együttműködésünk során szakterületünkön elsőként felismertük és számba vettük a betegségek tüneteire vonatkozó régészeti adatokat torzító ú. n. tafonómiai tényezőket. A régészeti leletegyütteseket érő veszteségek a különböző betegségek megjelenését eltérő módon, szelektíven érintik, ezért azokat patológiai szempontból kritikailag értékeltük. Számos taxonra kiterjesztett vizsgálatainkkal kiderítettük, hogy a házi emlősök, a madarak, illetve a vadászott állatok régészeti maradványain a betegségek felismerésének esélye eltérő, kutatási tervünket eszerint pontosítottuk. A felsorolt témaköröket tárgyaló esettanulmányainkat a nemzetközi szakirodalomban folyamatosan közzé tettük. Az OTKA támogatással elért saját részeredményeink messzemenő figyelembe vételével kéziratos formában elkészítettük a vizsgált témakör monografikus feldolgozását. A szöveg angolra fordítása kb. 80%-ig elkészült. | Anatomical and palaeopathological studies on the skeleton of domestic animals During the project we systematically evaluated animal bones from archaeological excavations from a veterinary point of view. Firstly, we noticed that morbidity (as reflected by skeletal lesions) was higher in ancient domesticates than today. This, however, does not simply show the pathological status of diseases: it also reflects cultural practices, i. e. that sick animals were left alive for longer than would be the case by modern economic and humane considerations. This explains some of the difficulties encountered in finding modern reference specimens for the purposes of diagnostic comparisons. Our interdisciplinary cooperation allowed, for the first time in this narrow field of research, the consideration of so-called taphonomic factors that cause sampling bias in the evaluation of pathological bone specimens found at excavations. A critical analysis of these factors was carried out. We included numerous animal taxa in our investigations, showing that the manifestation of animal disease varies between the archaeological remains of domestic mammals, birds and game. These topics have been discussed in detailed case studies continuously published in the international literature. In addition, based on the results obtained during the 3 years research period, we prepared a monographic summary of our investigations to be published in English (80% of the text has been translated)